A gyermekkori eredetű csontosodási zavar a csigolyák porcos végeit, vagyis a zárólemezeket érinti, melyek meggyengülnek, feltöredeznek, és néhol kis csomókként betüremkednek a csigolyák testébe is, ezek az ún. Schmorl-csomók. A betegség általában gyengébb fizikumú vagy magasabb növésű gyermekeket érinthet, akik kevesebbet mozognak és ezek a gyermekek gyakran hanyagtartással is rendelkeznek, melynek jellegzetességei az előreeső vállak és a púpos hát. A betegség során „ék” alakúvá vált csigolyákat a rossz testtartás tovább terheli, ezáltal megváltozik a teljes gerinc statikája, ami izomfeszülésekhez, túlterheléshez és fájdalmakhoz vezet. A betegség kihűl a pubertás kor végére, de sajnos a nyomait egész életen át viselnie kell a Scheuermann-osoknak. Mert amíg egy szimplán hanyagtartással rendelkező egyén ki tudja homorítani a hátát és sokat tud javítani a testtartásán, addig egy Scheuermann-os nem képes erre. Nem elég a rossz statika és a túlterhelés, általában oldalirányú gerincferdülés is társul a betegséghez.

Amikor a test próbálja magát kompenzálni, egyensúlyba hozni, akkor különböző csontos felrakódások, csőrök, kapcsok alakulnak ki a gerinc kisízületeinek környékén. Az ékcsigolyák miatti egyenlőtlen terhelés következtében pedig a csigolya közötti porckorongok lelapulnak, aminek következtében a két egymás melletti csigolya közelebb kerül egymáshoz, az összekapcsolódó kisízületek pedig fokozott terhelésnek, kopásnak vannak kitéve. A betegség általában a hát felső részén alakul ki, ritkábban a deréktájon.

Mindezen összetett és egymásból következő folyamatok miatt felnőtt korra is jellemző a fájdalom, ha csak nem kezelik a problémát folyamatosan. A kidomborodó felső háti szakasz (fokozott kyphozis) miatt a test kompenzatórikusan fokozottabb lordózissal fog reagálni, vagyis a deréktáji szakasz homorúbb lesz, helyt adva ezzel a derékfájásnak is. Kezelés nélkül ezek az elváltozások a gerinc mozgáskorlátozottságával és állandó fájdalmakkal járnak.

 

Mit jelent az állandó és folyamatos törődés az érintettek részére?

Ki kell hangsúlyozni, hogy a pubertás kor után nem betegségről van szó, hanem egy állapotról, melyek mindenkinél más-más képet mutathatnak a strukturális elváltozások mértékében.

Természetesen minél hamarabb el kell kezdeni a gondos terápiát. Amennyiben ez gyermekkorban megtörténik, nagy esély van a tünetmentes felnőttkorra. De mi van akkor, ha már csak felnőttként szembesülünk azzal, hogy gyermekkori Scheuermann betegség nyomait fedezték fel gerinc röntgenfelvételünkön? Nos, az a jó hír, hogy minél később fedezik fel a betegséget, annál jobb a helyzet. Nyilvánvalóan ez azért van, mert ha eddig nem jelentett problémát, akkor talán nem is volt olyan erőteljes maga az elváltozás sem. A lényeg az, hogy lehetséges kezelni a fennálló tüneteket és enyhíteni a fájdalmakat, sőt, mi több, tünetmentessé tehető az érintettek élete.

 

A kép illusztráció. Forrás: Pixabay

 

Alkalmazott terápiák és megoldások a Scheuermann kór kezelésére

Javasolható gyógytorna, úszás, fűző hordása (csak súlyos esetben), a hát- és a hasizmok megerősítése. Jótékony lehet a jóga, relaxáció, nyújtások alkalmazása is. Akut fázisban, gyulladások, megerőltetés, izomláz során figyelni kell a megfelelő tehermentesítésre, pihenésre, gyulladáscsökkentésre. Életmódtanácsként elmondható, hogy személyre szabottan törekedni kell a mozgás és pihenés megfelelő egyensúlyára. Mind a kezelés és mind a megelőzés tekintetében a mozgás alapvető. A betegség jól kezelhető és teljes értékű élet élhető a kórban szenvedők számára. Törekedni kell a helyes testtartásra minden tevékenység során, akár kiegészítő eszközök használatával, pl. ülés közben ékpárna, hengerpárna, fitball labda, stb. használata. A munkafelületet mindig a megfelelő magasságúra és helyzetűre kell beállítani. Létezik egy hatékony gyógytorna, a Schrot terápia, mely kifejezetten javasolt a gerincferdüléssel szenvedők számára is.

Fontos megemlíteni, hogy a gerinc egyenesen tartásához nem csak a hát, hanem a teljes törzs izmait erősíteni kell, tehát a hasizmokat is. Ugyanolyan fontos a zsugorodásra hajlamos izmok nyújtása, melyek akadályozhatják a törzs kiegyenesítését. Ilyen például a comb hátsó része és a  lábszárizmok, a combközelítő és -hajlító izmok, az egyenes hasizom, a bordaközi izmok, a mellizmok, valamint az oldalsó és hátsó nyakizmok.

Erősíteni szükséges még a ferde és haránt hasizmot, a csípőnyújtó, a combtávolító izmokat is. A gerinc-, mellkas-, váll- és csípőmobilizáló gyakorlatokkal javítható a szövetek táplálása, az ízületek mozgásterjedelme.

Érdemes megtanulni gyógytornásztól egy rövid idő alatt elvégezhető speciális gyakorlatsort, mellyel hatékonyan karbantartható a test. Ezen kívül javulást hozhatnak a kúraszerűen alkalmazott gyógyfürdő- és balneo- hidroterápiás kezelések is, melyeket orvos ír fel. Az egyéb fizioterápiás kezelések és a gyógymasszázs is sokat segíthet a fájdalmak enyhítésében.

 

A masszázs szerepe

Mivel a páciensek életét gyakran végigkísérik visszatérő fájdalmak (főleg, ha nem sajátítják el az otthon végezhető mindennapos gyógytornát), indokolt lehet a masszázs, mellyel jól oldhatók az izomkontraktúrák, spazmusok, letapadások. Ezáltal a kóros fájdalomkör megszakítható és újra beindulhat a rendes vérkeringés, a salakanyagok pedig távozni tudnak az izmokból, szövetekből. Továbbá a kevésbé használt izmok erősíthetőek.

A masszázs stressz oldó, regeneráló hatása miatt a gyógytornát rendszeresen végzők számára is jó kiegészítő lehet az eszközök és módszerek palettáján. A masszázs során olyan ingerfogások is alkalmazhatóak, melyek a gerincvelői idegek révén kihathatnak távolabbi testrészekre is valamint a belső szervek működésére is. A Scheuermann kór során sajnos az ideggyökök is érintve lehetnek a degeneratív elváltozások következtében, így időnként felléphetnek zsibbadások a végtagokban is.

A gyógymasszázsok közül javasolt a teljes hátmasszázs, jótékony a mellkas masszázs, kisugárzó fájdalmak esetében pedig a csípő, deréktáj vagy a láb és kar masszázsa.

Bódor Enikő